Tegnap megtudtam, hogy egy fórumon, amelyen fent vagyok, nem egy tag novella, vers, és történetíró.Más oldalakon Staff tagok, és már sikereket is elértek a hobby-ban Ledöbbenve hallgattam, és arra az elkövetkeztetésre jutottam, hogy én is írok egy novellát. Vagy affélét. Ez az első, szóval kérlek titeket, úgy olvassátok :)
Most dobpergés, és függönyelhúzás:
Az utolsó 10 perc
Los Angeles, egyik legbűnösebb környékén járunk. Rablások, és gyilkosságok mindennaposak. A két nagy rivális banda már elég hosszú idő óta rettegésben tartja Compton környékét. Crips, és Bloods. Fegyveres tűzharcuk, napról napra veszélyesebb. De eddig, hál’ a Jó Istennek, nem történt kívül álló halála. De sérüléseket nem egy civil szerzett. Anyukák, fiatal gyermekek, nagymamák. Mind-mind végtelenek. A rendőrség hiába is próbálja felszámolni a többnyire afro-amerikai tagokból álló bandákat, nem sikerül nekik. Ha elkapnak közülük egyet, két másik érkezik helyettük. A tagok folyamatosan toboroznak, és a lehető legbefolyásolhatóbb korosztályra mennek. Igen… a gyerekekre. A szülők félve engedik iskolába gyemetéjüket, nehogy egy délután, megvezetve térjen haza. Kegyetlen környék Elképesztő szegénység, és komoly küzdelem árán maradnak fenn az ottani lakosok. Szörnyű tápláléklánc áldozatai azok, kik nem állnak valamely banda oldalára. De ha meg mégis, akkor vörösen villog a veszély feliratú lámpa. Hisz az ember, szerzett magának egy több 100 tagot számláló fegyveres, mindenre elszánt ellenséget, kiknek célja, felszámolni a riválist.
Tudják mi az igazán felháborító? Hogy a fejeseket sose tudják lefülelni. Ők mindig túl élik. Nyertes lapokat oszt nekik a sors. De vajon mért pártfogolja őket az Isten? Hisz rengeteg halott vére szárad kezükön. Még ha nem is szó szerint. De sok illető halálának ők az okozói. A tápláléklánc csúcsai. Gusztustalan…
-Anyu…elmentem!
Hallatszik egy kedves kis hang, amihez egy 8 éves lány párosul. Piros kis arca, az élettől virul, és szemei mintha mindig mosolyognának. Elbűvölő. Ártatlan gyermeki lelkét az is kiemeli, ahogy aranyosan áll hátán az iskolatáska. Sokadik napja ez már a 3.osztályban, de valami miatt láthatóan izgatott. Csupán azért zakatol a szíve nagyon, mert tegnap, egy fiú megpuszilta, és Kathleen teljesen bele habarodott. Gyerek szerelem. Ártatlan, bájos és annyira szívet melengettető.
Édesanyja szorosan átöleli, és búcsúzkodik tőle. Ma először engedi el egyedül egyetlen gyermekét. Nincs messze az intézmény, ahová a lánya jár. Két utcát kell legyalogolni. Még az úttesten sem kell áthaladni. Ha nem siet az illető, akkor is 5 percnyire van. Elcsattan két cuppanó hang. Mind ezt az anya adta Kathleen jobb, és bal orcájára. A lányka kicsit kényelmetlenül érzi magát, a búcsúzás miatt.
-Ugyan már anyúúú!
Mosolyog, és átfonja anyja nyakát. Kedvesen öleli szülőjét, azt követően pedig mélyen a szemébe néz. Kedvesen mondja Kat, a véleményét.
-Nagy lány vagyok.
Csillog a szeme, és sugárzik róla, az, az ennivaló óvatosság, amivel ügyel, nehogy megbántsa szertét.
-Minden rendben lesz, ebédre itthon leszek. Csak délig van ma suli.
Fejezi be, és közben végig arra gondol, hogy ma látni fogja Michael-t. A fiút, aki miatt boldogan megy. Bár nem mondta el a tegnapi történteket még senkinek, csak naplójába írta le azokkal a gyöngybetűkkel, alaposan ügyelve a szépségre. Majd ágya alá dugta, mondhatni a kis beszámolóját, mire reméli felnőtt korában, kellemes emlékekkel gondol vissza.
„Kedves naplóm!
Ma Michael, a fiú, aki előttem ül három paddal, reggel megpuszilt az arcomon. Nagyon szerelmes vagyok belé! Ha felnövök, olyan szép fehér ruhát veszek fel a házasságunkon, mint anyukám. Alig várom már.
Michael + Kathleen”
Írta le a még alig 8 éves leányzó. A lap alján, pedig két emberalak, akik egymás kezét fogják, és egy szív lebeg fejük fölött. Élénken színezett rajz, mutatja, hogy most az egész világ rózsaszínű. Reggelizni sem reggelizet, kicsit ideges, és egyben izgatott is. Nem tudja mi vár rá ma. Ohhh… az biztos, hogy sosem fogja elfelejteni. De a környéken lakók egyike sem.
-Szia!
Köszön el, és sétál ki az ajtón. Táskáját megigazítja magán, és kiérve az utcára kellemes napsütés fogadja. Útját a „Barrington Általános Iskola”-ba veszi. Látja, amint még néhányan ugyan arra mennek, kézen fogva a kísérőjükkel. Némelyikük ismerős, de van aki nem. Ám mikor az első saroknál fordul le az ég beborul. A semmiből jelennek meg a fekete, vészjósló felhők, és elzárják a nap sugarait. Kat siető lépésekkel folytatja tovább menetelését, és már látja a célt. Nem akar elázni, mivel sajnálná a szépen megcsinált haját, amit csak Michael miatt fonta be. Szeretne előtte tetszelegni. Majd mikor már csak alig, 50 méterre van az iskola, elered az eső. De mintha dézsából öntenék. A lány futni kezd, és hátitáskáját feje fölé emeli. Kedve kicsit megtör, ahogy rosszra fordult az időjárás. Cipője felcsapja a vizet, ami igen gyorsan össze gyűlt egy kisebb kátyúba. Los Angeles ezen részén igen rosszak az úttestek, és figyelmetlenség miatt, több kisebb gödörbe is bele caklat Kathleen. Az esővíz harisnyájára csapódik fel.
Ekkor minden meg áll. Az idő egy pillanatnyi ideig megdermed. Mint egy festmény. De valami nem illik bele. Aminek nem kéne a vásznon lennie. Valami kis bronz színű dolog. A viruló lányka mögött van.
…és BUM. Vége. Az idő pereg, minden olyan mint korábban, csak egy valami változott. A reményekkel teli kislány megállt. Táskája leesik, és a felcsapódó sarat egy autóra fröcsköli. A sofőr meg is áll, rossz indulatú megjegyzést tenni, de látja, hogy csak egy ártatlan gyermek aki… aki most mozdulatlan. Mind ez talán 2 másodperc alatt zajlik le.
Kathleen szeméből lassan kihuny valami. A még fél órával ezelőtti öröm. Meredten néz előre, pislogás nélkül. Majd száján valami vörös… vér jelenik meg. Óvatosan, mintha csak egy settenkedő tolvaj lenne, úgy folyik a vér a lány száján. Ekkor térdre rogy, azt követően pedig a földre zuhan. Azt követően, egy kék kendőben és atlétában rohanó bandatag fut a sarok irányában. Amint oda ér, le is lép. Mögötte egy másik illető rohan, a Bloods banda tagja. Ordítva kiált az előzőleg iszkol után.
-Megöllek, te szemétláda!
…másodpercnyi idő, és ő is eltűnik a sarok után. Ellenben Kathleen nem. Vérbe fagyva fekszik. Hassal a földön, és egy jelentős méretű vértócsa keríti be, ami egyre csak terjed. A járó kelők néhánya sikoltozva menekül, míg a csak egy valaki hívja a mentőket. A fekete furgonos férfi, kinek kocsiját sár piszkította be.
A lány alig indult el 10 perce otthonról, és anyja mit sem tud a történésről. Csupán a szirénázó mentőket hallja, és keresztet vet, hogy az ő lány az iskolában van.
